• Dialektus Fesztivál 2004
  • Dialektus Fesztivál 2007
  • Dialektus Fesztivál 2008
  • Dialektus Fesztivál 2009
  • Dialektus Fesztivál 2010

2002

 

Állandó támogatók

  • Nemzeti Kulturális Alapprogram
  • Magyar Mozgókép Közalapítvány
  • Oktatási és Kulturális Minisztérium (OKM)
  • Ferencvárosi Önkormányzat

Dialektus Fesztivál Budapest, Uránia Filmszínház, 2002. április 17-20.

 

Beköszöntő

 

Dialektus plakát 2002

A néprajzi és antropológiai szemlélet állandó készenléti állapot. Akit ez az állapot elragadott, mindig ugrásra kész, hogy felfedezze az elõtte tetten ért egyedi jelenségben a közöset, a kulturálisan meghatározottat. Olyan, mint mikor a botanikus virágot szed, gyönyörködik és meghatároz egyszerre. Jó, hogy vannak ilyen emberek, profik és amatőrök, filmesek és kamerát először a kezükbe vevők, ösztönösek és tudatosak, akiket az érdekel, hogy amit mindennapi életnek nevezünk, mennyire közös? Kultúránk miképpen ragadható meg, ábrázolható, fejezhető ki és mutatható meg?

 

Szakmai fesztivál-e a Dialektus Fesztivál?

 

Is. A 158 beérkezett film közül 29 filmet választott ki az előzsűri. A válogatásnál a szakmai szempontokon túl fontos volt, hogy a film érdekes legyen és filmként is jól működjön.

 

Miért Dialektus?

 

A hazai kulturális hagyományok tekintetében tökéletesen elemezhető helyzetben: egy sörözőben, sörös poharak mögött, másfél éve határoztuk el először komolyan Füredi Zolival, hogy most tényleg megszervezzük ezt a fesztivált. Több elnevezés is szóba került, de amikor a Dialektus elhangzott, azonnal egyetértettünk, nem volt vita.

 

Védjük és szeressük a dialektusokat! A legkisebb egységtől, a globalizáció korának nemzeti dialektusáig - amit közismertebben nemzeti kultúrának szokás nevezni.

 

Jó szórakozást és óvó figyelmet kíván:

 

Domokos János

 

Előzmények és várakozások

 

Két évvel ezelőtt, a 31. Magyar Filmszemlén, néhány kollégámmal és akkori tanárommal nyilvános vitát kezdeményeztünk. A beszélgetés címe- és témájaként a következőket fogalmaztuk meg:

 

Az antropológiai film, mint a dokumentumfilmezés speciális területe - nyilvános vita a Filmszemlén

 

A vita kezdeményezői úgy gondolják, ma Magyarországon néprajzi filmek vannak, de "néprajzi film" vagy "antropológiai film", mint műfaj nem létezik.

 

Kik?

 

 

Milyen filmek ezek?

 

A létrakészítéstől a hajléktalanokig elég széles a skála... A 30-as évek néprajzi filmjérol Keszi-Kovács László így ír:

 

"Etnográfus szakember állította össze az ún. "anyagkönyvet", amibol alapos helyszíni szemle során alakult ki a "forgatókönyv", azaz a film vágási, összeállítási rendje. A felvétel mindig "kivonat" készítés volt a nagyon hosszú munkafolyamatból ill. szokásrendből. De olyan "kivonat", amely minden lényeges mozzanatot megörökített."

 

1998-ban Antonio Marazzi, a Kulturális Antropológiai Világszövetség vizuális szekciójának az elnöke a vele készített interjúban így határozta meg, hogy mit ért antropológiai film alatt:

 

"Szerintem ezek a filmek nagyobb lehetőséget adnak a szereplők és a filmkészítők közti kontaktusra, amiben egy másik ember, embercsoport felfedezése egy elmélyült emberi kapcsolatból ered, és nincs külső, úgymond látványossági vagy turisztikai szempont, mint más dokumentumfilmeknél. Ez egy sokkal elmélyültebb ismeretet és szoros, majdnem familiáris köteléket követel. Ezek az ismérvei egy antropológiai filmnek, ez az oka, hogy olyan témák kerülnek elő, amelyek sokkal mélyebbek, a szereplő vagy szereplők személyiségével dolgoznak, míg más dokumentumfilmek kívülről, külső szempontok alapján mutatnak be egy témát."

 

Tényleg nincs "antropológiai film"?

 

Nincs. Legalábbis itthon nincs! De vannak minták: Margaret Mead Fesztivál (New York), Beeld voor Beeld (Amszterdam), Astra (Nagyszeben), International Ethnographic Film Festival (Göttingen), Bilan du Film Ethnographique (Párizs), hogy csak párat említsek külföldről.

 

Magyarországon nincs fórum arra, vagy legalábbis nem működik, hogy a témában készülő filmek saját környezetükben, a "hazai antropológiai filmezést" reprezentálandó megjelenjenek. De a műfaj, mint alkotások összességét meghatározó filmek köre sem világos, hiszen a stúdiók megszűntek, átalakultak, felaprózódtak; gyakran senki nem tudja, mi lett a filmek sorsa, ráadásul a kölcsönös összevethetőség, a tapasztalatcsere hiánya miatt, az alkotók is bizonytalanok abban, hogy minek is tekintsék filmjüket.

 

Miért van ez így?

 

Elsősorban talán azért, mert nem beszélünk róla. Mert gyerek (film) még csak van, csak nem adunk nevet a szerencsétlennek. Hát itt az alkalom! A meghirdetett vitán - remélem - még további válaszokat kapunk.

 

Akkor, ott, a kerekasztal-beszélgetésnél ezeket a válaszokat nem kaptuk meg, de nem adtuk fel! Egy évvel ezelőtt Domokos Jánossal mindezt ismét átgondoltuk és megfogalmaztunk néhány újabb kérdést. A válaszok most következnek!

 

Füredi Zoltán